Hogyan veszíthetsz/nyerhetsz 30 ezer forintot 20 perc alatt?

2016. január 25. 20:45 - kontaktia

Nem egyszer hallom: Igen, fontos a jó kommunikáció az üzleti életben, de nem mérhető, mennyi hasznot hozhat például egy képzett és motivált munkatárs.

Nos, most egy teljesen konkrét példát hoztam. Egyetlen esetet, ami megtörtént, méghozzá a vendéglátásban.

restaurant.jpg

(A kép csak illusztráció)

Végy egy családi rendezvényt, ami egy éttermi vacsora formájában ölt testet. És eldördül a rajtpisztoly.

Kommunikációs csatornák

Étterem1.: Nem találunk hozzá a neten semmilyen elérhetőséget, személyesen kell beugranunk egyeztetni. Étlapot nem tudnak adni, de kreatívan megoldjuk: lefotózzuk a nyomtatott lapokat. Képek nincsenek az étlapon, csak a klasszikus szöveges megnevezés. Egy-két fantázianévvel ellátott ételt találunk, hogy mit jelent, azt nem írták oda.

Étterem2: A neten honlapja van, rajta telefonszám, e-mail cím, rendelési űrlap, étlap, utóbbi pdf formátumban le is tölthető, képekkel illlusztrálva, a tulajdonos fotója és aláírása a beköszönő oldalon.

Próbaebéd

Étterem1: A helyszínen hideg van és szinte nulla a forgalom. A pincér két perc múlva jön az asztalunkhoz. Amikor szóvá tesszük, hogy fázunk, a pincér annyit mond: "Akkor üljenek közelebb a fűtőtesthez." Az itallapon szereplő üdítőknek csak a fele van ténylegesen. A pincér egyszerűen közli ezt a tényt. Sokat kell várni, mire hozzájutunk az ételhez, addig senki nem szól hozzánk, a pincér nem köszöni meg a türelmünket. Az ebéd alapjában véve nem rossz. Kivéve az aszalt szilvával töltött húst, amiben szilánkosra törött magot találtam, óvatlanságom szerencsével párosult, így nem lett belőle fogorvosi látogatás. De a lényeg majd később.

Étterem2: Habár nagy a forgalom, a pincér másodperceken belül megérkezik. A szokott módon felveszi előbb az italrendelést. Ami a listán, az valóban van is. Amíg készül az ebéd, több körben megérkeznek a hozzávalók, a teríték, a kenyér, az ízesítők. Bevallom, nem érzem, hogy magunkra hagynának bennünket és az idő sem tűnik soknak, habár az órát nem figyelem. Az ebédnél beválasztottam, mert a chilis rákos tészta kegyetlenül csípős. Szóvá teszem, javasolva, hogy kerüljön rá az étlapra a figyelmeztetés. Megköszönik az észrevételt és kárpótlásul kapok még egy pohár limonádét.

Foglalás

Étterem1: Mivel nincs más ismert kommunikációs csatornájuk, ezért a próbaebéd végén személyesen indítjuk a foglalást. Bár nem vagyunk meggyőződve, hogy ez a legjobb választás, egy ok miatt - a programunkhoz ez a helyszín van a legközelebb- mégis foglalni kezdünk. Az illetékes hölgy erőteljes hanggal érkezik és elnézést kér, "de hát csúcsforgalom van". (Hol is?-nézünk körül értetlenül. Hitelessége már a nullára zuhant.) Megkérdezi, mit is szeretnénk, mire viccesen azt mondom: Vacsorát kilenc főre. Erre még hangosabban szemrehányást tesz: Jó, de hát ha beesnek ide akkor negyvenen, és mi nem mondjuk meg előre, mit szeretnénk, akkor nem tudnak kiszolgálni. Sok idő ám 9 főre vacsorát készíteni. Erre én: persze, előre le fogjuk adni a rendelést, ne aggódjon. Majd kérem, hogy az általam már látott különtermet foglalja le. A már említett stílusban közli: Az nem megy. Mutatja a noteszét. Nézze meg, itt lesz egy csoport (a foglaló nevéhez és telefonszámához vajon miért is van közöm?) és azok már azt a termet kérték. Van másik különterem is, majd valamelyik a miénk lesz. Nem ajánlja fel, hogy megnézzük és választhassunk azok közül. Miután kérek elérhetőséget, egy cédulára felírja a telefonszámukat. Slusszpoén: megkérdezi, hogy ízlett az ebéd. Amire elmondom, hogy jó volt, kivéve az aszalt szilvás húst.Mire ő: Hát az ilyen előfordul. Úgy veszik hozzá az aszalt szilvát és hát könnyen lehet, hogy marad benne mag. Majd a tekintetekből érzékeli, hogy lehet, ezt másképp kellett volna mondania és egy, hozzá mérten tized annyi hangossággal azt mondja: Azért köszönöm, hogy szólt.

Étterem2: Először azt kell megtudnunk, hogy van-e szabad helyük arra az időpontra. Ott helyben nem akarunk már időt tölteni, ezért egy nappal később e-mailt írok nekik. Egy órán belül érkezik a válasz: szeretettel várnak bennünket, ha őket választjuk. Igen, őket választjuk. Egy picit ugyan messzebb van a programunktól, de még beleférhet. Mivel a kilenc fő földrajzilag is távol van egymástól, adott a megoldás: elküldjük az oldal linkjét és megkapjuk e-mailben az igényeket. Mi magunk pedig vasárnap este szánunk rá időt, hogy kitaláljuk, ki mit enne. Megy tehát az ismételt válasz: megvan, ezeket kérjük. Fontos, hogy időre elkészüljön minden, kötött a programunk. Ismét egy órahossza és már meg is érkezik a válasz levél: Megerősítik, igen, minden rendben, várnak bennünket és köszönik, hogy őket választottuk.

Az Étterem1-hez nagy nehezen sikerült beugrani tegnap, hogy lemondjuk a foglalást.

Ha az éttermek oldaláról nézzük a dolgot, akkor leegyszerűsítve tehát valóban 20 perc ráfordítással sikerül az első étteremnek veszítenie, a másodiknak nyernie 30 ezer forintos bevételt.

Ez a közvetlenül látható ráfordítás. De persze emögött sokkal több van. Az első étterem tulajdonosa ugyanis nyilván töredék energiát fordított a második étterem tulajdonosához képest arra, hogy élvezhetővé tegye a helyet, megfelelően válassza ki, képezze és motiválja a kollégákat és fejlessze a kommunikációs csatornáit.

A végeredmény azonban ilyen 20 perces 30 ezer forintokban mérhető, mese nincs!

>>>

Ismersz olyat, akinek elkel a segítség, hogy ne veszítsen? Irányítsd hozzánk!

Érdekes volt a cikk? Oszd meg!

Kimaradt valami fontos? Más a véleményed? Szólj hozzá bátran!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kontaktia.blog.hu/api/trackback/id/tr898312832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.