Kiss T. Anna: Szeress belém! A "láthatatlan" könyv a Kontaktián

2016. március 07. 12:03 - kontaktia

Nem kis kihívás egy könyvet jól megírni. De talán még nagyobb feladat hatékonyan eljuttatni azt a célközönséghez.

Kiss T. Annával, a "Szeress belém!" című könyv szerzőjével készítettünk interjút. Természetesen marketing szemszögből. Nem rövid, de annál hasznosabb a cikkünk, akár könyvet írsz, akár könyvmarketinggel foglalkozol, akár csak úgy általában a marketingkommunikáció érdekel.

aaaaaszbborito300pixel.jpg

 

Pataki Andrea - KontaktiaAmikor valaki ír egy könyvet, akkor – legalábbis laikusként így gondoljuk - előbb megírja, aztán megkeres egy kiadót, aki átgondolja, ki mindenkit érdekelhet a könyv. Ennek alapján dönt, hogy ki fogja-e adni. Vagyis először elkészül a termék, azután indul a piac, a kereslet megtalálása. A Szeress belém! könyv esetében hogyan zajlott a folyamat?

Kiss T. Anna: Ez az általános menete, amikor egy terméket, hozzáteszem: anyagiasult, vagyis egyértelműen tárgyi terméket szeretne valaki eladni. Már akkor is, amikor keresi a piacát, legalább egy darabot be kell mutatnia belőle. Különben honnan tudná a vevő, hogy mit kínálnak neki? De a szolgáltatások piacán sincs ez már így egyértelműen. Hát még a szellemi alkotások esetében! Ott a tehetség az áru, valamint annak a személye, aki bír valamilyen kreativitással. S ebből az alkotóerőből aztán valamilyen termék lesz. Ez tehát nem szolgáltatás, hanem egy kép, egy film, egy zenemű, egy ruhaterv, egy könyv. Ilyesmik. Végeredményben valamilyen formában tárgyiasult dolgok. Tudom, hogy sajátos megközelítése ez az írás folytán keletkezett árunak, de talán eléggé plasztikus hasonlat ahhoz, hogy jól értsük: ami majd valamikor létrejön, az általában előre nem bemutatható. Hogy a könyvről beszéljünk: nem elég a jónak tűnő könyv ötlet. Ahhoz, hogy piacképes legyen, vagyis az olvasók érdeklődjenek iránta, az is kell, hogy az író személye vonzó legyen, e mellett hiteles. Mert itt az a lényeg, hogy az olvasó éppen az ő tollából szeretne könyvet olvasni. Vagyis a legfontosabb a személyes brand, az (én)márka megléte, s ha nincs, kialakítása. A szerző bevezetése az (olvasói) piacra. Még mielőtt a műve, vagyis a könyv megjelenne ott. Az részletkérdés, hogy mire a személyes márkanév kialakítása megtörténik, már készen van-e a könyv vagy közben íródik vagy csak utána kerül papírra. Ez így igaz akkor is, ha a könyvkiadás hagyományos rendszeréről van szó, vagyis a nagy kiadókról. És éppen itt a lényeg. Hogy még a legjobb téma és a legzseniálisabb kézirat ellenére sem biztos, hogy a könyvet kiadja a kiadó. Mert amikor a piaci lehetőségeket mérlegeli, akkor nem ez a kérdés, hanem az, hogy a szerző személye mennyire piacképes. Ebben az összefüggésben nyilvánvalóan jó, ha a kézirat már rendelkezésre áll, amikor kiadót keres az ember, de önmagában kevésnek bizonyulna. A Szeress belém! című könyvem terve és az első két fejezet kézirata már megvolt, amikor úgy gondoltam, hogy dönteni kellene: milyen konstrukcióban történjen a kiadása. Megkerestem hagyományos kiadókat is a könyv tervével, de ott nagyjából egy év múlva kerülhetett volna sor a kiadására, s sokkal kisebb mértékű volt a szerzői jog díjazása, mint amit én igazságosnak gondoltam volna. Ami a fő: én rövid idő alatt szerettem volna megjelentetni a könyvet. De ezt a hagyományos, nem eléggé rugalmas kiadói rendszerek nem tudták vállalni. S amikor véletlenül megismerkedtem egy vállalkozással, amelyik kiadói szolgáltatások nyújtásával foglalkozik, elgondolkodtam rajta, hogy szerzői kiadásként kerüljön az olvasók kezébe. És közben folytattam a könyv írását. Amikor készen lettem a könyvvel, összeállítottam egy üzleti tervet a kiadására, különösen figyelve a marketing szempontokra. Vagyis arra, hogyan tudnám a könyvet a legeredményesebben bevezetni a piacra. Hiszen a szerzői kiadásnál a kiadó csak a kiszolgáló szolgáltatásokat nyújtja a megrendelőjének, aki egyben a szerző, mást nem. Minden más ugyancsak a szerző feladata. Egyébként ez annyira más szerep, más szakismeretet és más képességeket, illetve kapcsolatrendszert igényel, hogy a szerzők 99 százaléka erre egyszerűen alkalmatlan. Nekem képesítésem mindez, hiszen az üzleti tudományok mester fokozatával rendelkezem, s széleskörű gyakorlati szakmai tapasztalataim is vannak. Csak ehhez nagyon kell a kiadói szolgáltatást nyújtó üzleti partner, az úgynevezett kiadó együttműködése is. Személyes tapasztalataim szerint egy ilyen könyves vállalkozás nem feltétlenül tudja megfelelően kezelni ezeket a szerepeket. Ez komoly probléma. Mert a szerző és az üzleti partner, vagyis akinek a kiadói szolgáltatását nyújtania kell, egy és ugyanazon a személy. Így amit netán valódi kiadóként megengedhetne magának a kiadói szerepében a szerzővel szemben, azt nem teheti meg az üzleti partnerével. Ez nem egyszerű helyzet, kezelése óriási menedzseri profizmust igényel a szolgáltató cégtől. Esetemben ezzel voltak a legnagyobb problémák. S ha valamiért az üzleti körülményeket illetően kudarcnak tartom a ennek a könyvemnek a kiadását, az pontosan ez.

Pataki Andrea: Igen, ez az egész egy sor problémát felvet. Nézzük először a legfontosabbat: ki az elsődleges célpiaca a könyvednek?

Kiss T. Anna: Mindenki, aki párt keres és aki megtalálni vélte ugyan, de nem tudja, hogyan közeledjen hozzá. Vagyis nagyjából 16-tól száz évesig, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő az illető. Mivel ez a könyv valójában egy kommunikációs segédlet a tartós párkapcsolathoz, bárki, bármelyik helyzetben eredményesen használhatja azokat a kommunikációs taktikákat, amelyeket tartalmaz. Vagyis mindenki, aki szokott olvasni s aki valamennyire is tudatosan éli az életét. Mert a párkapcsolatok is csak akkor lesznek tartósak és örömteliek, ha arra tudatosan törekednek a párok és sokat tesznek az érdekében. Én ehhez a tudatossághoz szeretnék hozzájárulni a könyvemmel, amikor bevezetem az olvasókat azokba a kommunikációs módszerekbe, amelyek segítenek ennek a célnak az elérésben. De hiába ír mégoly hasznos könyvet valaki egy széles érdeklődésre számot tartó témáról, ha az nem találja meg az olvasóit. Nagyon alaposan végig kell gondolni, hogy a hagyományos kiadói rendszerben vagy pedig szerzői kiadásban jelenjen-e. Már csak az elérhető marketing eszközök különbözősége okán is.

Pataki Andrea: Beavatnál bennünket abba, hogy mi a különbség a magánkiadás és a könyvkiadói marketing stratégia és eszközök között?

Kiss T. Anna: A stratégiában nem sok különbség van. A célközönség meghatározása és a nekik szóló üzenet (ami ugye a könyv tartalmából következik) megfogalmazása után számba kell venni a leghatékonyabb módszereket és eszközöket. Ezekben azonban igen nagy a különbség a kétféle mód között. A hagyományos rendszerben működő kiadók kisebb-nagyobb vállalatok, amelyek pontosan úgy működnek, ahogy a hasonló gazdasági társaságok. Ez a marketing módszereikben és eszközeikben is jelentkezik. Vagyis saját marketing részleggel, hatékonyan működtethető sajtó- és média kapcsolatokkal, mindehhez igazodó költségkerettel rendelkeznek, s ami a legfontosabb: megfelelően képzett, vagyis a marketingben professzionális szakembereket foglalkoztatnak. Mindezt ugyanazzal az érdekeltséggel, mintha egy tanácsadó vagy más szolgáltató, esetleg gyártó vállalat termékét akarnák értékesíteni. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez pénzbe kerül. Egy ilyen apparátust fenntartani nem kis költségvetést igényel. A hagyományos kiadóknál ezek a működési költségekben jelentkeznek. Viszont teljesen egyértelmű az erős motiváció: minél magasabb bevételt elérni, minél nagyobb profit rátával. Ez végül is teljesen normális menet, ez az üzlet logikája. Csakhogy itt arról van szó, hogyan ítélik meg a szerzőt, aki jelentkezik művével a kiadónál. Ha ismeretlen, sokszoros hátránnyal kell megküzdenie, bármilyen jó is az ötlete, netán a már kész kézirata. Mert a kiadó azt is mérlegelni fogja, hogy mennyibe kerülne a személyét megismertetni az olvasóközönséggel. Csak ritka esetben annyira eredeti az ötlet, illetve annyira jó a kézirat, hogy a könyv önmagát eladja. A magánkiadásban a szerző mindezzel magára marad. Ráadásul a könyvkiadáséi mellett a marketing költségeit is elő kell teremtenie. És ami a legnehezebbé teszi: meg kell előlegeznie. Egy (könyvkiadó) vállalat mégis csak könnyebben képes az egyes termékei értékesítéséhez rendelni a szükséges forrásokat. Főként mert azok képesek egymást is megfinanszírozni. Így ez az egész egy méretes ördögi körnek tűnik, amiből nem lehet kitörni. Az az igazság, hogy én is beleestem ebbe a csapdába a Szeress belém! című könyvemmel. Túlságosan sokat gondoltam a kiadóról, ami mellett döntöttem. Mindenekelőtt azt, hogy ugyanazt a menedzsment logikát követjük, vagyis egy nyelvet beszélünk. Azt feltételeztem, hogy a kiadónak is az az érdeke, hogy minél több könyvet adjunk el és minél magasabb letöltésszámot érjünk el. A létrejött kiadói szerződés alapján ez lenne logikus. De ez nem így volt. A kiadó nem ebben látta az üzletet. És egyáltalán nem számított, hogy mely szerzőben van potenciál arra, hogy saját erőből professzionális marketinggel vigye piacra a könyvét. Mint például esetemben lehetséges lett volna. Egyszerűen nem volt partner a kiadó a könyv piacra juttatásában. Ez nagyon kellemetlen, de így volt. Egy nagyüzemi gyártósorhoz hasonlítanám az egészet. Valamennyien fönn vagyunk egy futószalagon, mint egy zárt gyártósor részei, amelynek az egyik végén bekerülnek a szerzők a kéziratuk feltöltésével, a másikon pedig kiesnek azzal a - szerintem - kétes büszkeséggel, hogy "megjelent" egy könyvük. És kész, ennyi volt. Vagyis úgy kellene üzleti alapon eladnod a kiadói szolgáltatás keretei között megjelent könyvedet, hogy gyakorlatilag semmiben nem vagy önállóan döntésképes, mert a kiadói jogok nyelvi és területi korlátozástól mentesen 8, azaz nyolc évre a "kiadó" rendelkezése alá kerültek, s erre hivatkozva a "kiadó" kiveszi a saját könyvével való rendelkezés lehetőségét a szerző kezéből. Ez számtalan gyakorlati akadályt állít a sikeres, üzletszerű értékesítés elé. Ez a self-publishing jelenlegi, általam tapasztalt gyakorlata Magyarországon. Egyébként mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy a Szeress belém! című könyvem láthatatlan számomra. A mai napig nem volt a kezemben egyetlen kinyomtatott példánya sem. Még egy tiszteletpéldányt sem kaptam. Abból a szempontból sem nézhettem meg, hogy a könyv tárgyiasult változata olyan-e, mint amit engedélyeztem a kiadónak a kiadási jog keretében. Azért ez nagyon fontos momentum. Nem ismerem a teljes self-publishing piacot, tehát nincs képem arról: ez általános gyakorlat-e, mindenesetre az én személyes élményeim ezek. Ezért esetemben biztosan nagyon elhibázott választás volt ez.

Pataki Andrea: Ha most kezdenél bele, akkor az előzőek alapján jól gondolom, hogy talán nem ugyanezt a kiadási formát választanád?

Kiss T. Anna: Úgy mondanám, hogy azt tanácsolom: azok, akik témájuknál, tehetségüknél, ismertségüknél fogva be tudnak kerülni a hagyományos kiadói rendszerbe, semmiképpen ne kezdjenek szerzői kiadással. S ha mégis erre kényszerülnek, akkor csak egyedi szerződéssel tegyék ezt. Én is megpróbáltam itt, de velem szóba sem áll a "kiadó", amikor kezdeményeztem. Aztán utóbb megtudtam, hogy vannak szerzőik, amelyekkel egyedi szerződéseket kötnek a könyvük kiadására, más szerzőik mintegy a kiadó munkatársaiként admin joggal bírnak a közösségi színtereken, ahol egyébként más szerzőik konkrét szerződésük szerinti kiadói problémáikat is intézik. És nem érzik, hogy ez mennyire összeférhetetlen egy üzleti vállalkozással. Tehát még ügyfelekként sem vagyunk egyformák ebben a rendszerben. Erre nem szabad üzletet építeni. Márpedig a könyved kiadása üzlet, hiszen belefektetted a tudásodat, a kreativitásodat, az idődet, a pénzedet. És egyedül te viseled az üzleti kockázatot. Üzletet építeni csak stabil alapokon szabad, megbízható, kiszámítható üzleti partnerrel.

Pataki Andrea: Egyre népszerűbb megoldás, hogy a papír alapú könyvek mellett megjelenik az e-book formátum is. A Te könyved is mindkét formában elérhető. Miért döntöttél így? Mit vársz az e-book piacától? Mi jellemző erre a szegmensre?

Kiss T. Anna: Lépést kell tartani a korral, ezért természetesen én is úgy gondolom, hogy helyes e-book formátumban is kibocsátani a könyvet. De ismerve a statisztikákat, nem tartom túl jelentősnek annak üzleti hasznát s az olvasói népszerűségét sem. Feltéve, ha nem éppen ezáltal sikerül nagyon széles piacot elérni, mint mondjuk az amazon.com jellegű, nemzetközi webáruházak kínálatába kerülés által. DE általában véve úgy gondolom, hogy majd ha eljön az az idő, amikor valóban széles olvasói körben elterjedt lesz az e-könyv, vagyis a nyomtatott könyvkiadásnak leáldozik, akkor számolok üzleti szempontból is az e-book-kal. Én úgy látom, hogy jelenleg az csak színesíti a könyvkiadást, mint a hangoskönyv például. De semmiképpen nem áll a nyomtatott könyv helyébe. Egyébként elgondolkodtató: a világ első számú online könyváruháza, az amazon.com, pár hónappal ez előtt nyitott hagyományos értékesítési formában könyvesboltot Seattle-ben. Vagyis valamit csak "tud" a nyomtatott könyvkiadás, ha még az "órája" is visszafelé forog.

Pataki Andrea: Ha valaki más kulturális, nyelvi környezetben is szeretné értékesíteni a termékét, akkor a leggyakrabban elegendő a feliratok, használati útmutatók lefordítása. Ritkábban lokális vagy regionális márkát építenek, esetleg a termék nevét is megváltoztatják. Mi a helyzet egy könyv esetében? Különösen, ha nem szigorúan vett szakirodalomról van szó. Mit gondolsz, ahhoz, hogy a Szeress belém! más országok piacán is jól szerepelhessen, mi a legnagyobb kihívás, feladat, amit meg kell oldani?

Kiss T. Anna: Mindenekelőtt remek angol fordítást kell készíteni belőle. Én csak angol nyelvben gondolkodom, mert ezen a nyelven a legszélesebb (a főként online) könyv piac. A Szeress belém! angol nyelvű címe megvan, azzal nincs baj, de a fordításon nagyon sok múlik. És a marketing stratégián. A téma adott, az nemzetközi. A szerelem szerelem mindenhol a Földön,ahol ember él. Bármilyen is legyen a bőrük színe vagy a nyelvük dallama. A kommunikációs törvényszerűségek is egyetemesek. Legfeljebb a hagyományokban, a társadalmi normákban és a szokásokban lehet különbség, de a könyv üzenete alapvetően - az angol nyelvterületen biztosan -, módosítás nélkül célba talál. A nyelvezetén azért kell igazítani. Kevesebb körmondatra és több egyszerű nyelvi szerkezetre van szükség a jobban fordíthatóság érdekében. Ezért nekem is egy kicsit egyszerűsítenem kell a szövegen. A terjedelme rendben van. De azért a nemzetközi megjelenésnek nagyságrendekkel nagyobb a kockázata, mint a hazai piacra kerülésnek. És a forrásigénye is. A fordítás költsége adottság, azon nincs mit gondolkodni. Föl sem merül bennem, hogy magam írjam meg angolul is vagy akárcsak én fordítsam le. A neuralgikus pont a marketing kiadás. Ebben biztosan alapvetően a digitális közösségi térre kell építeni. A hangsúly a hogyan-on van. Egyébként ez egy komoly szakmai kihívás is, tehát külön öröm vele foglalkozni. És a fölsorolás végére hagytam a személyes márkát. de nem azért mert a nemzetközi megmérettetésnél kisebb jelentősége lenne, mint a hazai piacon. Sőt. Hacsak az ember nem világhírű, nevet kell szereznie a világ könyvpiacán is. Ráadásul az angolul az angolul anyanyelven írókkal versenyben. Ez majdnem reménytelennek tűnik, pedig nem az. Különben több könyves példája is mutatja, hogy igenis lehetséges magyar szerzői siker a nemzetközi könyvpiacon. Én is így gondolom. De természetesen nem vagyok világhírű és nem is hiszem, hogy valaha az leszek. Akkor tehát egy bizonyos piaci szegmenst kell megcéloznom, mégpedig a lehető legkisebb költséggel. Ez pedig a nemzetközi közösségi média platformokon lehetséges. Én is erre építek.

Pataki Andrea: A marketingben nagy jelentősége van a színeknek. A könyv borítója speciális kék színben készült. Mesélnél erről egy kicsit?

Kiss T. Anna: Minél egyszerűbb borítót szerettem volna, hogy kiugorjon a többi könyv közül a könyváruházak polcain. A fehér alapon kék alma tökéletes választásnak tűnik. Legalábbis a visszajelzések szerint. Tisztaság, rendezettség, egyértelműség, elegancia. Az volt a célom, hogy ezt sugallja. Mert a tartalomban is erre törekedtem. Remélem minél több olvasó is így érzi ezt, mert akkor sikeres volt a külsőségek megválasztása. Azt mondanám, hogy az én személyiségemet tükrözi. Én nagyon szeretem a szépet, a letisztultat, az elegánsat. És a kék, különösen ebben az árnyalatban és a fehérrel kombinálva, ezt fejezi ki. Mindenesetre a visszajelzések szerint egyedi és esztétikus a könyv borítója, és ez jó.

Pataki Andrea: Talán még korai a kérdés, hiszen most jelent meg a könyv. De hátha… Milyen visszajelzéseket kaptál eddig? Hogyan tervezed ezeknek a véleményeknek az összegyűjtését?

Kiss T. Anna: Sok visszajelzést kaptam, általában pozitívakat. Talán mert akiknek kifogásuk lenne, azok azt megtartották maguknak. Habár határozottan és érezhetően megnőtt az irigyeim száma, meg aztán régi és új ellenségek is aktivizálták magukat. Ebből gondolom, hogy nem lehet rossz, amit létrehoztam a könyvvel. Ugyan több hónapnyi késéssel, de valóban határozottan menetelek előre vele, hogy minél többeket sikerüljön megnyerni olvasójának. Fontosnak tartom az ügyet. Mármint azt, hogy minél kevesebb párkapcsolat csússzon el csupán a kommunikációs botladozások vagy tájékozatlanság miatt. Örömteli magánélettel boldogabbak leszünk életünk minden más színterén is. Éppen ezért úgy építettem fel a Szeress belém! gondolatkör közönségkapcsolatait, hogy abban ne csak az üzleti szempontok játszanak szerepet. Vagyis az anyagi rentabilitás mellett jusson idő és hely és lehetőség jószolgálati munkára is. A könyv maga nem túl hosszú. Ebben jórészt a nyomdaszámla, s az attól nagyban függő eladási ár befolyásolt. Hiszen fizetőképesség híján eladhatatlan példányokkal nem tudok eljutni az emberekhez. Ezért mind a tartalomban, mind az árban, mind a könyv megjelenését kísérő hozzáadott értékben azt tartottam szem előtt, hogy minél többen hozzá juthassanak az ismerethez, amit tartalmaz. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy amit terjedelmi korlátok miatt nem volt módom nyomtatott formában, vagyis a könyvben az olvasók kezébe adni, azt kiegészítésképpen megkapják a Szeress belém! blogon, amiért természetesen nem kell fizetni, legfeljebb beregisztrálni, hogy biztosan eljussanak minden könyvtulajdonoshoz a kiegészítő ismeretek. Egyébként akik megvásárolták vagy letöltötték a könyvet, s ezt a nyugtával igazolni tudják, kedvezményesen vehetnek majd részt a könyvet kísérő előadásokon, illetve workshop-okon. Ezek időpontjáról a blogról lehet tudomást szerezni. Ezeken a rendezvényeken egyrészt az olvasók elmondhatják majd a benyomásaikat, kérdéseiket, kéréseiket, másrészt konkrétan begyakorolhatják velem azokat a kommunikációs módszereket, amelyeket a könyvben olvashatnak. És számtalan (részben nyeremény) játék vár még az olvasókra, akik szívesen csatlakoznának a Szeress belém! mozgalomhoz. Vagyis folyamatos és állandó közönségkapcsolatok kísérik a könyvet a megjelenése után is. Egyébként csak jelzem: már az eredetileg tervezett megjelenés előtt 4 hónappal, vagyis tavaly nyáron elkezdtem a közösségi médiában a könyv tartalmának megfelelő bejegyzések posztolását, a Szeress belém! saját oldalain, több platformon is. Nagyon sok időt és energiát (és bizonyos költségeket is) igénylő marketing eszközöket használtam már jóval a könyv megjelenése előtt. Visszautalva így az első kérdésre, azt mondhatom, hogy már a könyv ötletének megszületése után nem sokkal döntöttem a kiadásáról, így azonnal el is kezdtem a felület foglalást a különböző fórumokon, és azonnal elkezdtem azokat tartalommal föltölteni.

Pataki Andrea: Milyen kommunikációs csatornákat használsz-használtok a kiadóval a Szeress belém! népszerűsítéséhez? Mi történt ezen a téren azóta, hogy belekezdtél a könyv megírásába?

Kiss T. Anna: A kommunikációs csatornák a könyv ötletétől a megvalósulásig, vagyis a kinyomtatásáig a fentiek szerint adottak voltak. Elsősorban a közösségi médiára építettem és ezután is arra építek, mert azon keresztül tudok a célcsoportomhoz a legnagyobb biztonsággal eljutni. Nyilvánvalóan megpróbálom ezt a jelenlétet a non-profit kategóriában tartani, hogy ne kelljen a jelenlétért fizetni. Ehhez valóban elmélyült online média tudás kell, rengeteg idő és széles kapcsolatrendszer. Ez nálam megvan. Itt csupán az a kérdés, hogy a körülmények amúgy alkalmasak-e arra, hogy eredményesen dolgozzam. Mivel nem vállalkozói alapon létezem, egészen pontosan nincs vállalkozásom, jórészt a saját erőmre támaszkodhatok. De azért vannak segítőim, jó barátaim, akik hisznek bennem és gyakorlati közreműködéssel is támogatnak. S persze olyanok is vannak, akik rosszat akarnak nekem, ezért megheckelik a laptopomat, a mobilomat, rendszeresen betörnek a közösségi oldalaimra, átirányítják a saját gépükre a mail forgalmamat. Vagyis ott próbálnak nekem ártani és akadályozni a könyv sikerét, ahol csak rést találnak erre. De ilyen emberek mindig és mindenhol, minden korban voltak és vannak. Ők azok, aki a saját erejükből nem képesek kiugrani valami figyelemre méltó teljesítménnyel, ezért abban élik ki képességeiket, hogy megsemmisítik azok produktumát, akik viszont vállalták a kockázatot például egy könyvvel a nyilvánosság elé lépni. Az emberi jellem nem változik, az adottság. Azzal számolni kell, s túl lépni az ilyen anomáliákon. Úgyis mondhatnám, hogy az üzleti kockázat része, amikor valaki egy termékkel a piacra lép.

Pataki Andrea: Ahogyan már beszéltünk róla, a Kontaktia kiadásában nemrég jelent meg az Ismeretlen vállalkozó emlékiratai című könyv. Mi nem vagyunk kiadó, de ezt az egy alkalmat most felvállaltuk, egy kapcsolódó projekt részeként. Egyre többször találkozunk a marketing, értékesítési és menedzsmenttudományok területén ezzel a megoldással. Mi a véleményed erről?

Kiss T. Anna: Remek ötlet! Ismerem a könyvet, írtam is róla a blogomon, itt. Ez önmagában lehet marketing eszköz is, nem kell feltétlenül célnak lennie. A könyv remek reklámhordozó is. Egyébként nem egy esetben maga a könyv, mint amilyen szerintem az "Ismeretlen vállalkozó emlékiratai" is, képes piacot teremteni. Felveti például, hogy érdemes lenne olyan tanácsadással foglalkozni, amely éppen a rossz helyzetbe jutott vállalkozókat látná el - konzultáció keretében - személyes tanáccsal a válságkezelés mikéntjére vonatkozóan. Kiváló motivációs könyv lenne például ehhez a kiadványotok. És ugye, nem is volt olyan őrdöngős kiadni a könyvet a vállalkozásotok keretében? Nem kellett hozzá túl sok idő és energia ráfordítás, s talán költség sem. Habár a nyomdaköltséget meg kell előlegezni, ez tény. S nem is akarjátok könyvesbolti forgalomban viszont látni, ha jól tudom. De ez például a self-publishing kiadásban sem olyan egyszerű dolog. Mert a könyvesbolti hálózat a hagyományos kiadók és terjesztők kezében van, s ők abban érdekeltek, hogy a saját kiadványaikat támogassák az üzleteikben a megjelenés lehetőségével. Ez egy másik szempont ahhoz, hogy aki valóban népszerű, nagy érdeklődésre számot tartó könyvet tud írni s van valamennyi ismertsége a nyilvánosság előtt, az valóban inkább a hagyományos könyvkiadói hálózatban jelenjen meg, hagyományos könyvkiadó által. De számolni kell vele, hogy ott kemény a kontroll a tartalom felett, mert nagy a verseny. Sok a megjelentetésre méltó könyv és szerző, ám a kapacitások szűkösek. Így értelemszerűen csak a legjobbak tudnak bekerülni. Viszont kiszámítható, és nagyságrendekkel kevesebb a cselvetés az egyes könyvszerződések kapcsán, mint a jelenleg még inkább a vadkelet képét mutató self-publishing piacon. Ahol pedig az üzleti kockázatot biztosan a szerzőnek egyedül kell vállalnia.

Pataki Andrea: Köszönöm szépen a beszélgetést! A könyvhöz pedig sok sikert kívánok!

Szeretné elolvasni  Kiss T. Anna Szeress belém! című könyvét?

Itt beleolvashat és meg is rendelheti.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kontaktia.blog.hu/api/trackback/id/tr998451082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.