Az eszköz az úr?

2017. augusztus 01. 14:45 - Andrea.Pataki

Kaptunk egy igen érdekes ajánlatkérést. A levél egyik része arról szólt, hogy szeretnének ajánlatot kérni keresőoptimalizálásra, Adwords kampányra, Facebook oldal működtetésére. A megkeresés második részében viszont azt ecsetelte az illető, hogy ezeket a csatornákat már használják, de nem hoznak eredményt, és szeretnék végre hatékonyan elérni az egyébként igencsak speciális B2B célcsoportjukat.

Rutinos marketingesként megnéztem a cég beszámolóit is, és bizony, visszaköszönt, hogy negatív irányba fordultak a számok a korábbi növekedés után.

Próbálkozzunk a már használt eszközökkel, hátha sikerül? Helyette azt ajánlottam, hogy átnézünk mindent, elemzünk, megbeszéljük a célkitűzéseket, veszett gyorsan kitaláljuk, merre tovább, aztán megtervezzük, milyen eszközöket és hogyan használjunk. Ősszel már indulhat is egy átgondolt kampány.

A döntésük: leszerződtek mással, aki megcsinálja az online marketing kampányukat.

***

Nem egyedi eset, hogy az ügyfél ragaszkodik bevált mechanizmusokhoz, eszközökhöz. Leginkább az "ez szokott működni" elv alapján.

Olyannal is találkoztunk, hogy az "ismerősöm Facebook hirdetése nagyon jó, csináljunk mi is egy olyat". (Nyilván, teljesen különböző célcsoportokról beszélünk a a két cég esetében.)

sziszifusz_1.gif

(Gif forrása)

Semmi gond nincs ezzel. Azért vagyunk marketingesek, hogy elmagyarázzuk, megmutassuk, átlássuk, javasoljunk. Segítsünk az ügyfélnek.

Egyáltalán nem újkeletű dolog azonban az sem, hogy vannak az ügyfél kéréseit pusztán végrehajtó szolgáltatók. Hazudnék, ha azt mondanám, esélytelenek a sikerre. Mert van úgy, hogy az ügyfél teljesen jól látja a célt és a helyes eszközt is, és elég a megvalósításra koncentrálni. Meg aztán ott van még ugye a szerencse is, ráadásul a marketing nem egzakt tudomány.

Felelős szakembernek azonban véleményem szerint kutya kötelessége gondolkodni, elemezni, javaslatot tenni akkor is, ha az ügyfél pusztán megvalósítást kér tőle. Különösen amikor már a megkeresésnél látszik, hogy milyen sok múlik rajta.

Nem most kezdtem a szakmát, ami néha előny, néha nem. De mindenképp szerencsés a helyzetem, mert kevéssé vagyok beleszerelmesedve egy-egy marketing eszközbe, mint a specializálódott szakmabeliek. Így sokkal higgadtabban tudok tervezni. Kollégák között előfordul, hogy esküsznek a Facebook vagy épp az Adwords mindenhatóságára. Van, aki szerint az offline marketing hamarosan kihal. Olyannyira, hogy nem is javasolnak, csak egy-két eszközt az ügyfélnek. (Persze, sok más oka is lehet ennek, szakmai bizonytalanság, kényelmi kérdések. De tudjuk be ezt pusztán a "beleszerelmesedésnek".)

Szakmánknak nem csak csodálatossága, de átka is a hihetetlen tempójú fejlődés, ami kikényszeríti a specializálódást. Ez pedig egy-egy, egyébként kiváló szakembert is képes beszűkíteni. És ha nem figyelünk eléggé, előfordulhat, hogy az eszköz veszi át az uralmat az ember felett.

Pedig ezek a platformok csak lehetőségek. Néha kellenek, néha nem. Néha csak egy részfeladatra jók, néha a kampány zömét rátervezhetem. De ha használom, és mégsem javulnak tőle az ügyfél számai, akkor muszáj megállnom, és alaposan megvizsgálnom, hogy vajon elegendő-e a beállításokon módosítanom, áthelyeznem a súlyokat, vagy keressek másik eszközt?

Minden változás kockázat. Ha azonban ragaszkodok a nem működő eszközökhöz, akkor nem kockáztatok... Simán haladok a biztos kudarc felé.

yesno.jpg

Érdemes tehát helyén kezelni a dolgokat. A célok elsődlegessége mellett az eszközök pusztán lehetőségek. Kellékek, amelyek közül választhatunk, hogy kitűzött céljainkat a lehető legkisebb költséggel, a legnagyobb hasznossággal és a legrövidebb idő alatt elérjük.

Ha van egy speciális nagyvállalati célcsoportom, erősen értékesítésre kell koncentrálnom, akkor miért is fordítsak nagy energiát a Facebook kommunikációra?

***

Ha szerinted se az eszköz az úr, tervezz velünk.

***

Tetszett, amit olvastál? Köszönjük a lájkod!

Mást is érdekelhet? Ne felejtsd el megosztani!

Kimaradt valami vagy szerinted másképp van? Szólj hozzá bátran!

 

Szólj hozzá!

Hogyan veszíthetsz/nyerhetsz 30 ezer forintot 20 perc alatt?

2016. január 25. 20:45 - kontaktia

Nem egyszer hallom: Igen, fontos a jó kommunikáció az üzleti életben, de nem mérhető, mennyi hasznot hozhat például egy képzett és motivált munkatárs.

Nos, most egy teljesen konkrét példát hoztam. Egyetlen esetet, ami megtörtént, méghozzá a vendéglátásban.

restaurant.jpg

(A kép csak illusztráció)

Végy egy családi rendezvényt, ami egy éttermi vacsora formájában ölt testet. És eldördül a rajtpisztoly.

Kommunikációs csatornák

Étterem1.: Nem találunk hozzá a neten semmilyen elérhetőséget, személyesen kell beugranunk egyeztetni. Étlapot nem tudnak adni, de kreatívan megoldjuk: lefotózzuk a nyomtatott lapokat. Képek nincsenek az étlapon, csak a klasszikus szöveges megnevezés. Egy-két fantázianévvel ellátott ételt találunk, hogy mit jelent, azt nem írták oda.

Étterem2: A neten honlapja van, rajta telefonszám, e-mail cím, rendelési űrlap, étlap, utóbbi pdf formátumban le is tölthető, képekkel illlusztrálva, a tulajdonos fotója és aláírása a beköszönő oldalon.

Próbaebéd

Étterem1: A helyszínen hideg van és szinte nulla a forgalom. A pincér két perc múlva jön az asztalunkhoz. Amikor szóvá tesszük, hogy fázunk, a pincér annyit mond: "Akkor üljenek közelebb a fűtőtesthez." Az itallapon szereplő üdítőknek csak a fele van ténylegesen. A pincér egyszerűen közli ezt a tényt. Sokat kell várni, mire hozzájutunk az ételhez, addig senki nem szól hozzánk, a pincér nem köszöni meg a türelmünket. Az ebéd alapjában véve nem rossz. Kivéve az aszalt szilvával töltött húst, amiben szilánkosra törött magot találtam, óvatlanságom szerencsével párosult, így nem lett belőle fogorvosi látogatás. De a lényeg majd később.

Étterem2: Habár nagy a forgalom, a pincér másodperceken belül megérkezik. A szokott módon felveszi előbb az italrendelést. Ami a listán, az valóban van is. Amíg készül az ebéd, több körben megérkeznek a hozzávalók, a teríték, a kenyér, az ízesítők. Bevallom, nem érzem, hogy magunkra hagynának bennünket és az idő sem tűnik soknak, habár az órát nem figyelem. Az ebédnél beválasztottam, mert a chilis rákos tészta kegyetlenül csípős. Szóvá teszem, javasolva, hogy kerüljön rá az étlapra a figyelmeztetés. Megköszönik az észrevételt és kárpótlásul kapok még egy pohár limonádét.

Foglalás

Étterem1: Mivel nincs más ismert kommunikációs csatornájuk, ezért a próbaebéd végén személyesen indítjuk a foglalást. Bár nem vagyunk meggyőződve, hogy ez a legjobb választás, egy ok miatt - a programunkhoz ez a helyszín van a legközelebb- mégis foglalni kezdünk. Az illetékes hölgy erőteljes hanggal érkezik és elnézést kér, "de hát csúcsforgalom van". (Hol is?-nézünk körül értetlenül. Hitelessége már a nullára zuhant.) Megkérdezi, mit is szeretnénk, mire viccesen azt mondom: Vacsorát kilenc főre. Erre még hangosabban szemrehányást tesz: Jó, de hát ha beesnek ide akkor negyvenen, és mi nem mondjuk meg előre, mit szeretnénk, akkor nem tudnak kiszolgálni. Sok idő ám 9 főre vacsorát készíteni. Erre én: persze, előre le fogjuk adni a rendelést, ne aggódjon. Majd kérem, hogy az általam már látott különtermet foglalja le. A már említett stílusban közli: Az nem megy. Mutatja a noteszét. Nézze meg, itt lesz egy csoport (a foglaló nevéhez és telefonszámához vajon miért is van közöm?) és azok már azt a termet kérték. Van másik különterem is, majd valamelyik a miénk lesz. Nem ajánlja fel, hogy megnézzük és választhassunk azok közül. Miután kérek elérhetőséget, egy cédulára felírja a telefonszámukat. Slusszpoén: megkérdezi, hogy ízlett az ebéd. Amire elmondom, hogy jó volt, kivéve az aszalt szilvás húst.Mire ő: Hát az ilyen előfordul. Úgy veszik hozzá az aszalt szilvát és hát könnyen lehet, hogy marad benne mag. Majd a tekintetekből érzékeli, hogy lehet, ezt másképp kellett volna mondania és egy, hozzá mérten tized annyi hangossággal azt mondja: Azért köszönöm, hogy szólt.

Étterem2: Először azt kell megtudnunk, hogy van-e szabad helyük arra az időpontra. Ott helyben nem akarunk már időt tölteni, ezért egy nappal később e-mailt írok nekik. Egy órán belül érkezik a válasz: szeretettel várnak bennünket, ha őket választjuk. Igen, őket választjuk. Egy picit ugyan messzebb van a programunktól, de még beleférhet. Mivel a kilenc fő földrajzilag is távol van egymástól, adott a megoldás: elküldjük az oldal linkjét és megkapjuk e-mailben az igényeket. Mi magunk pedig vasárnap este szánunk rá időt, hogy kitaláljuk, ki mit enne. Megy tehát az ismételt válasz: megvan, ezeket kérjük. Fontos, hogy időre elkészüljön minden, kötött a programunk. Ismét egy órahossza és már meg is érkezik a válasz levél: Megerősítik, igen, minden rendben, várnak bennünket és köszönik, hogy őket választottuk.

Az Étterem1-hez nagy nehezen sikerült beugrani tegnap, hogy lemondjuk a foglalást.

Ha az éttermek oldaláról nézzük a dolgot, akkor leegyszerűsítve tehát valóban 20 perc ráfordítással sikerül az első étteremnek veszítenie, a másodiknak nyernie 30 ezer forintos bevételt.

Ez a közvetlenül látható ráfordítás. De persze emögött sokkal több van. Az első étterem tulajdonosa ugyanis nyilván töredék energiát fordított a második étterem tulajdonosához képest arra, hogy élvezhetővé tegye a helyet, megfelelően válassza ki, képezze és motiválja a kollégákat és fejlessze a kommunikációs csatornáit.

A végeredmény azonban ilyen 20 perces 30 ezer forintokban mérhető, mese nincs!

>>>

Ismersz olyat, akinek elkel a segítség, hogy ne veszítsen? Irányítsd hozzánk!

Érdekes volt a cikk? Oszd meg!

Kimaradt valami fontos? Más a véleményed? Szólj hozzá bátran!

Szólj hozzá!

Hogyan bírjuk szóra a néma elégedetleneket?

2015. július 15. 12:12 - Andrea.Pataki

Tizenöt évig voltam egy nagy bank átlagos ügyfele. A tizenöt év alatt öt alkalommal kerültem velük közvetlen kapcsolatba. Először számla nyitáskor, majd egyszer felhívtak, hogy hitelkártyát ajánljanak. A másik három beszélgetésem pedig akkor történt, amikor bankot váltottam. Utóbbiaknál egyik este adategyeztetés miatt felhívott az akkori bank és mellesleg megkérdezte, hogy miért megyek el tőlük. A második kapcsolatfelvétel akkor történt, amikor tájékoztattak, hogy be kell mennem elszámolni, készpénzben (!) fizetik ki még az utolsó forintokat, lezárják a számlámat és érvénytelenítik a kártyámat. És végül mindezt ez a személyes ügyintézés zárta.

Hogy miért váltottam bankot? Mert ez a nagy bank nem javasolt csomagváltást, látva a fogyasztói szokásaim megváltozását, amikor a tranzakciós adót bevezették. Mert egyszer sem kérdezte meg, hogy elégedett vagyok-e. Mindezt pedig nekik nem mondtam el, csak már akkor, amikor az a bizonyos telefonhívás lezajlott a bankváltás miatt.

turn.jpg(kép forrása: photonatureblog.com)

Tapasztalati számok azt mutatják, hogy az elégedetlen ügyfelek 96%-a soha nem panaszkodik, nem mond véleményt, nincs "ügye" a szolgáltatójával. És közülük szinte mindenki elmegy úgy, hogy nem fordítható vissza.

Ha a céges sapka van rajtam, akkor bizony ezek a számok még inkább megdöbbentenek.

De mit tehetünk a néma ügyfelekkel?

A Customer Service portálon  Nimrah Ghazanfar cikke 3 - mondhatjuk JPÉ* - eszközt ajánl. Én meg néhány konkrét praktikus ötlettel is alátámasztom ezeket a szempontokat.

 

button.jpgAzonosítsd be a néma elégedetleneket és kérdezd meg őket

Klasszikus módszer, hogy cégek általában évente végeznek valamilyen kérdőíves elégedettségmérést. Ezeknek jobb esetben az a sorsa, hogy bizonyos feladatokat határoznak meg, min kell javítaniuk. Ez egy sokügyfeles cégnél mintavételes megoldás, tehát statisztikai elemzésre jó, de konkrét ügyintézésre nem alkalmas.

Ezért inkább azt javaslom, hogy a teljes ügyfél kiszolgálási folyamatodat úgy állítsd össze, hogy legyen beleépítve minden aktivitásnál véleménykérés, amit aztán időnként érdemes kiegészíteni külön megkeresésekkel is. Ez utóbbinál szerencsések, akik az ügyfeleik e-mail címét is tudják, mert egyébként bizony nem kis költség egy-egy ilyen megkérdezést lebonyolítani. Hála az okos elektronikus megoldásoknak és automatizmusoknak, ezek a feladatok nem küldik padlóra egy kisebb cég költségvetését sem, ha ésszel építkezik már az első kapcsolatfelvételnél.

Nemrég épp egy ilyen jó példával találkoztunk, amit a Kontaktia Facebook oldalára ki is tettünk.

 

button.jpgValóban kérj elnézést és ajánlj fel igazi megoldásokat számára

Az jellemzően nem úgy van, hogy valakinek egy rossz élménye adódik és máris elhagy bennünket. A néma ügyfelekre egyébként is általában az az igaz, hogy csendben duzzognak, másoknak panaszkodnak, és egyre csak spanolják magukat, míg végül megérik az elhatározásuk vagy egy apró szikra döntésre bírja őket.

Így aztán ha már sikerült beazonosítani ezeket az ügyfeleket és megtudni, hogy mi a gondjuk, akkor ne legyen sablonos a reakciónk. Fontos tudni, hogy ezeknél az ügyfeleknél az elégedetlenség gyakran nem is a termék funkcióiból fakad, sokkal inkább az ügyfélkiszolgálásra érzékenyek. Miért kellett annyit várni? Miért nem volt képes az ügyfélszolgálatos kinyögni egy "elnézést kérek"-et? Miért nem érti meg a kolléga, hogy ő mit szeretne? Miért nem voltak képesek megoldani a problémáját?

Tudom, nehéz éveken keresztül ügyfélszolgálaton dolgozni, könnyen kiég, belefásul az ember. Mégis, ezt nem szabad elfogadnunk, mert komoly károkat okoz számunkra egy nem kellően empatikus munkatárs. Ezért azt javaslom, időről időre mozdítsunk az ügyfélkapcsolati kollégák beosztásán, munkakörén, ebből a szempontból is segítsünk neki, ne csak a termékek és akciók elsajátításában. És teszteljük, hogyan állunk ezen a fronton.

A másik fontos, hogy mindig kell, hogy legyen egyéni megoldás a tarsolyunkban. Mert könnyen lehet, hogy a meglévő ajánlataink, a pontosan meghatározott kompenzáció nem jelent valódi megoldást annak az ügyfélnek. Ha azt látja a kollégánk - és egy tapasztalt kolléga ezt pontosan érzi-, hogy a felajánlott lehetőségekkel nem elégedett az ügyfél, akkor inkább forduljon a feletteséhez, beszéljék meg, mi mást lehet még a sablon ajánlatokon felül vagy azok helyett kínálni.

 

button.jpgTartsd velük a kapcsolatot és rendszeresen kérj tőlük visszajelzést

Azzal nem ért véget a munkánk, hogy egyszer megkérdeztük, egyszer megoldottuk egy problémáját, egyszer elnézést kértünk egy hibáért.

És mivel ritka esetben változik meg egy ügyfél alap hozzáállása, jelleme, a néma ügyfelek idővel ismét visszahúzódnak a csigaházukba, és a későbbi rossz élmények vagy akár csak a mellőzöttség érzése miatt újra gyűjtögetik a mérgüket.

Azokkal, akikkel egyébként van legalább egy-két havonta valami dolgunk közvetlenül, minden egyes kapcsolatfelvétel ugyanúgy alkalmas a kérdezésre, mint az első találkozásnál.

De mit tehetünk azokkal, akik például a számlájuk befizetésén túl egyáltalán nem kapcsolódnak hozzánk?

Ismét csak befigyel az elérhetőség, leginkább az e-mail cím, amire hírlevelet tudunk küldeni. Ezért aztán egy kisvállalkozás számára a legnagyobb érték az ügyfele e-mail címe. Ha a hírleveleink tervezésekor nem tévesztjük szem elől ezt a feladatot, akkor a levél nem csak arról szól, hogy épp milyen akciónk van, mit vehet tőlünk vagy mi drágul egy hónap múlva. Néhány egyszerű ötlet:

  • Bevonhatjuk játékba, ahol a vélemény nyilvánítás is helyet kap.
  • Adhatunk neki szimplán a hűségéért bónuszokat, apró ajándékokat, kedvezményeket.
  • Küldhetünk üdvözletet, születésnapi ajándékot, bármi olyat, ami személyesen neki szól.

Minden olyasmi, amivel azt érzi, hogy nem csak egy a sok átlagos ügyfél között. A néma ügyfelek ugyanis jellemzően -vagy legalábbis bizonyos helyzetekben- kisebb önbizalommal rendelkeznek, kevésbé öntudatosak, mint hangosan panaszkodó társaik. Ezért aztán időnként egy kis léleksimogatás csak a javára válhat mindenkinek.

* Mi a JPÉ? A kifejezés a szakmai körökbe leginkább Papp-Váry Árpád könyvével szökött be. Amúgy pedig semmi egyéb, mint a józan paraszti ész kifejezés rövidítése.

 

Ha van saját módszered, ötleted, ugye, megírod?

 

 

Szólj hozzá!

Miért?

2015. április 28. 15:34 - kontaktia

Ha van kisgyerekkel tapasztalatod, biztosan ismered azt az időszakot, amikor a "Mi az?" kérdéseket felváltja a "Miért?" kérdések sorozata.

Egy idő után már kifejezetten bosszantó tud lenni, amikor újra és újra felteszi a kérdést. De azért szépen sorban válaszolsz neki, míg csak valóban meg nem unod. Ilyenkor jön az, hogy  "Csak!" vagy "Mert így van és kész!".

miert_kontaktia.jpg

Amikor felnövünk, a "Miért" kérdések egyre kevesebbszer hangoznak el.

Azt is gondolhatnánk, amiatt, mert már annyi mindent tudunk és olyan sok információ forrás áll rendelkezésünkre, amiből önkiszolgáló módon megkaphatjuk a választ, hogy felesleges kérdeznünk. Sok esetben valóban így is van. Azonban vannak helyzetek, még hozzá az üzleti életben meghatározó szituációk, amikor fontos lenne feltennünk a kérdést. Mégis, sokan nem kérdeznek ilyenkor.

Ha például egy ügyfél nem fogadja el az ajánlatunkat, vajon hányszor kérdezzük meg tőle, hogy mi ennek az oka? A mi tapasztalatunk az, hogy nagyon elenyésző arányban kérdeznek rá erre a vállalkozások.

Miért jó a "Miért"?

Ha kérdezel, annak több kimenete is lehet.

Ha ezt szóban teszed meg, akkor jellemzően két eredménye lesz: vagy érdemi, információ tartalommal rendelkező választ kapsz, vagy egy kitérő, semmitmondó, udvarias visszajelzést. De szinte minden esetben válaszolnak.

Ha írásban -például e-mailben- kérdezel, már könnyebben előfordul, hogy egyáltalán nem kapsz választ. A mi tapasztalatunk: tízből kettő-három megkérdezett ír. Lehetünk ezzel elégedetlenek, de nézhetjük onnan is, hogy akár egy válasz is sokat segíthet nekünk. Kideríthetünk valami fontos tényezőt, szempontot, ami nekünk eszünkbe se jutott volna.

A kérdezés azonban nem csak azért jó, mert remélhetőleg kideríted az okát, hogy miért nem vásároltak tőled. Azért is fontos, mert az ügyféllel újabb kapcsolatfelvételt kezdeményezel, illetve fenntartod az érdeklődését, a kommunikációs helyzetet. Könnyen lehet, hogy ott és akkor nem vesz tőled semmit, de megjegyzi, hogy visszakérdeztél. Úgy érzi, fontos neked ez a történet, személy szerint is komolyan veszed őt.

Amire viszont talán nem gondolsz: a kérdezés egy különlegesen hatékony marketing eszköz. A pozicionálás lehetséges eleme.  Ugyanis elenyésző azoknak az aránya, akik veszik maguknak a bátorságot vagy a fáradságot, hogy visszakérdezzenek. Ha tehát te megteszed, már különbözni fogsz a konkurenciától, aki nem kérdez.

Tegyük tehát félre a szégyenlősségünket, legyünk ismét gyerekek és kérdezzünk bátran!

És Te milyen gyakran használod a "Miért" kérdést?

 

Szólj hozzá!

A főnök

2015. március 01. 15:57 - kontaktia

Találkoztatok már olyan helyzettel, hogy kétszer mentek be egy boltba, első alkalommal ott a főnök, másodjára nincs ott és teljesen más kiszolgálást kaptok?

Vagy akár Ti magatok vagytok a főnök és amikor ott vagytok, mindent rendben találtok, mégis másoktól azt halljátok vissza, hogy valami nem stimmel?

Mi a probléma forrása? Rossz hírünk van: maga a főnök.

boss.jpg(Kép forrása: forbes.com)

Ahhoz, hogy a munkatárs úgy teljesíthessen, amitől a főnök és a vevő/vásárló/ügyfél egyaránt elégedett lesz, a munkatársnak ezeknek az alapvető feltételeknek az együttes meglétére van szüksége:

boss2.jpgAlapkészségek és képességek

Ennek már a felvételkor ki kell derülnie. A főnök az, aki meg kell hogy fogalmazza, mik legyenek ezek a készségek és képességek, és fel is kell tudja mérni a felvételi során. Ha nem ért ahhoz, hogyan kell kideríteni, a jelentkező mindezekkel rendelkezik-e, akkor segítséget kell kérnie hozzá.

boss2.jpgElvárások tisztázása

Nem csak értékesítési eredményekről vagy napi tennivalókról van itt szó, hanem arról, hogy a kolléga tisztában legyen azzal, milyen annak a vállalkozásnak az ügyfélköre, az imázsa, ahol dolgozik. Ezt pedig ki más tudná tisztázni, mint a főnök?

boss2.jpgMotiváció

Elsőként a legtöbben anyagi ösztönzésre gondolnak. Pedig ha megismerjük a kollégánk preferenciáit, kiderül, hogy a pénzen kívül mi a fontos számára. Lehet ez munkakörnyezet, képzés, a teljesítményért cserébe kapott wellness hétvége és még sorolhatnánk. Hogy ki mivel motiválható, azt is a főnöknek kell tudnia. Vannak erre tesztek, de egy kiadós beszélgetéssel is kideríthető ez a fontos információ. Ami azonban biztosan minden kollégát motivál, jó érzéssel tölt el, az a pozitív visszajelzés. Rossz beidegződés, hogy a jót természetesnek vesszük és csak a hibát emlegetjük. Miközben mi magunk is elvárnánk, hogy ha valamit jól csinálunk, megdicsérjenek. Hallottunk már olyat, hogy egy főnök azt mondta: "Ha sokat dicsérgetem a munkatársat, még a végén béremelést kér." Csak épp arról feledkezik el a főnök, hogy az önbizalom növekedése teljesítménynövekedést jelent, így ha a kolléga motivált, jobban teljesít, így többet is hoz a konyhára, amiből már lehet bért is emelni vagy épp mozgóbérrel díjazni a plusz teljesítményt.

boss2.jpgKészségfejlesztés

Kevesen élnek azzal a megtérülő befektetéssel, hogy professzionális trénerek segítségét kérjék a kolléga készségfejlesztéséhez. Lehet ezt részben helyettesíteni, ha a főnök maga jól képzett és képes is arra, hogy átadja tudását a munkatársnak. Lehet jó példa. De csak akkor működik ez, ha nem játszik főnököt, nem úgy áll hozzá, hogy "majd én megmutatom". Ezzel ugyanis épp az ellentétét éri el: frusztrálja a kollégát, és még csak nem is lesz jó minta számára.

boss2.jpgBizalmi kapcsolat

A végére hagytuk, pedig talán legtöbbször ez a rákfenéje, ha valami nem működik jól. Ha a főnök úgy gondol a munkatársra, hogy az buta, lusta, megbízhatatlan-nos, akkor hiába mindenféle képzés és motiváció. Amint a főnök kiteszi a lábát, a kolléga "ráigazol" a feltételezésekre.

 

Van történeted a témában? Vagy segítséget szeretnél kérni a munkádhoz? Kommentelj, és persze keress bennünket!

Szólj hozzá!

5+1 alapelv, ha közösségi ügyfélszolgálatot indítasz

2014. június 19. 15:08 - kontaktia

 

Amikor a közösségi oldalakon megjelentek az első vállalatok, már érezhető volt, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket. Nincs visszaút! Ha versenyképes szeretnél maradni/lenni, előbb-utóbb nem csak azt nem úszod meg, hogy ezeken a csatornákon is ott legyél. A kommunikációd azonban innentől kezdve nem maradhat egyoldalú. Az ügyfeleid, vevőid, partnereid kikövetelik maguknak, hogy reagálj a kérdéseikre, észrevételeikre.

Innen pedig egyenes az út a közösségi ügyfélszolgálat elindításához.

A felkészüléshez kell néhány szempont, amit nem szabad elfelejteni a működés során sem.

social.jpg

 

Jim Belosic, a Social Media Examiner egyik szakértője remekül összefoglalta azt az 5 alapelvet, amit figyelembe kell venned. (A teljes cikk angolul itt érhető el.)

Ráadásként pedig mi is teszünk hozzá még egy fontos szempontot.

1. Válaszolj gyorsan!

Míg egy e-mail esetében az egy, esetleg két nap elfogadható a válaszidőre, a közösségi oldalakon ez az időtartam sok. Ha csapatod van, akkor a cél, hogy akár néhány percen belül válaszolj. Ha egyedül vágsz bele a feladatba, akkor is maximum néhány órában mérhető kell, hogy legyen a kérdés feltevéstől a megválaszolásig eltelt időszak.

Ha követsz bennünket a Facebook-on, ott hoztunk példát arra, hogy egy cég egy jópofa alkalmazással deklarálja is, hogy várhatóan hány percen belül kapsz választ.

2. Használd a megfelelő eszközt!

Mivel több csatornát is kell figyelni, ráadásul az észrevételek vagy kérdések nem feltétlenül a hivatalos oldaladra érkeznek, ezért monitoroznod kell azokat. Ez pedig nem könnyű feladat. Szerencsére vannak már erre egész jó kis megoldások, mint például a Zendesk, a Desk.

Büszkén említhetjük a magyar fejlesztésű Replise megoldást is ebben a körben. Talán korábban a Brandmonitor néven már találkoztatok vele.

Mi teszteltünk párat, de erről majd máskor.

3. Légy előzékenyen őszinte!

Ha gond van egy termékeddel, műszaki hiba lépett fel, a legjobb, ha te magad vagy az első, aki ezt bevallod. Ezzel ugyanis kivívhatod az ügyfelek elismerését, építed a márkát és elejét veszed annak, hogy mások keltsék a rossz híredet.

4. Tartsd a rajongóid tájékoztatását naprakészen!

Ha valamilyen problémán dolgozol vagy épp újdonsággal lépsz elő, avasd be őket a folyamatba. Több idő eltelhet egy hiba beazonosításától az elhárításáig. Ahogy már írtuk, az idő kulcstényező a közösségi oldalakon. Ha folyamatosan tájékoztatást adsz, hol tart az ügy, akkor azzal ismét csak panaszáradatot és pletykákat, sőt ügyfélvesztést tudsz elkerülni.

Mindkét ponthoz számtalan jó példát hozhatunk. Amiről írtunk is, a Telekom március 10-i műszaki hibája, pontosabban annak a kommunikációja.

5. Légy nagylelkű az ügyfeleidhez!

Dicsérd meg őket, de akár ki is emelheted azokat, akik segítenek neked, támogatnak vagy épp véleményükkel segítenek például egy termékfejlesztésben.  Jó példa erre a HubSpot. Ők hét ügyfelét választanak, aki az ő megoldásuk használatával megsokszorozta e-mail kampánya eredményességét.

jb-hubspot-cover.png

 

+1. Figyelj az illeszkedésre!

Attól, hogy a social media a terep, még meg kell őrizned a márkát, céged identitását.

Döntsd el például, hogy mennyire válik szét a mindenkinek szóló bejegyzéseid stílusa és az ügyfelekkel való kommunikálás. Találkoztunk öszvér megoldásokkal, ahol a Facebook oldalon a bejegyzések tegeződve íródtak, de az ügyfelek kérdéseire már magázódva válaszolnak. Bárhogy is legyen, figyelj arra, hogy ez a csatorna is a kommunikációd szerves része, ami ugyanúgy építheti vagy rombolhatja a márkád, mint ha például egy elegáns ruházatot árulnál egy garázsboltban.

Ha hasznosnak találtad a bejegyzést, szabad megosztani, lájkolni. Ha más a véleményed vagy szerinted bármi fontos lemaradt, akkor pedig bátran kommentelj! Köszönjük!

 

Szólj hozzá!

Építkezzünk!

2008. április 20. 19:19 - kontaktia

Amolyan misztikus bíbor köd uralja az adatbázis építés területét. Különösen a kisebb vállalkozások gondolják úgy, hogy nekik nem lehet CRM rendszerük, ők olyat nem tudnak megfizetni. Pedig semmi ördöngősségről nincs szó, minthogy minden ügyfélkapcsolatban tudatosan figyeljünk azokra az információkra, amiket az ügyfél magáról ad. És ezeket szisztematikusan tároljuk, használjuk, frissítsük. Vannak megoldások minden szinten. A legegyszerűbb egy excel tábla, a legnehezebben elérhetők közé pedig a valóban nagyoknak kitalált crm rendszerek vannak, mint pl. a Siebel. Bármelyiket is választjuk, még mindig több lehetőségünk van az információhoz jutásra. Itt van mindjárt a NET. Ha üzleti ügyfélkörben gondolkodunk, akkor ideális terep. Ma már azt mondhatjuk, hogy az a cég számít, aki legalább egy címbejegyzéssel megtalálható. A magánszemélyeknél már jóval nehezebb a történet. Indíthatunk például hideghívással (cold call) vagy ha tehetjük, megkóstolhatjuk az erre szakosodott cégek legyűjtéseit. Ha például Szegeden szeretnénk időskori étrend kiegészítő termékbemutatóra potenciális vevőket toborozni, akkor kb. 3 doboz áráért (már persze amelyik étrend kiegészítővel nekünk volt dolgunk, az nem a legolcsóbb...) kaphatunk célszemélyeket. Erre mondjuk mi viccesen, hogy "melegítünk a hideghíváson".

Arra viszont érdemes figyelni, hogy ha e-mail címeket gyűjtögetünk netről, körlevelekből, innen-onnan, attól még nem legális az adatbázisunk! A magyar spam törvény igen szigorúan rendelkezik erről: csak a címzett hozzájárulásával küldhető neki e-mail. Mostanában én is találkoztam olyan e-maillel, amiben kérik, hogy jelezzek vissza, hogy küldhetnek-e nekem e-mailt. Csakhogy még ez sem teljesen szabályos, mert már ezt az első mailt sem küldhették volna. Vicces, vagy sem: így van. Ha tehát e-mail adatbázisunkat szeretnénk legalizálni és használni, akkor vagy postán vagy telefaxon küldünk kérést, vagy hangrögzítéssel telefonhívással tudjuk ezt a feladatot megoldani. Ebből még mindig ez utóbbi a leghatékonyabb, hiszen a többi esetben azt kellene várnunk türelmesen, hogy az ügyfél -esetleg saját költségén vagy a mi költségünkön felbélyegzett válaszborítékkal- mondjon nekünk igent vagy nemet. A telefonos egyeztetéssel ez gyorsan és hatékonyan intézhető és a mai postai díjakat ismerve valószínűleg olcsóbb is. Ha pedig egy nagy cégen belül szeretnénk célba juttatni egy e-mailt, akkor pláne először azt kell megtudnunk, hogy ki az illetékes.

Az info@ típusú címekre elküldeni egy levelet: nos, ez felér azzal, mintha palackpostával szeretnénk amerikai nagybácsinknak köszönőlevelet küldeni azért a kis apanázsért, amivel kisegített bennünket egy nehéz pillanatban.

Vannak aztán egyéb gólhelyzetek is, amikor adatbázist tudunk építeni:

  • Rendezvények, kóstoltatások, nyereményjátékok. A jó promóció nem egyszerűen arról szól, hogy most adjunk el. Hanem hogy felkeltsük az érdeklődést, és "nyakon csípjük" az érdeklődőket. Regisztrálj és nyerd meg az 50 robogó egyikét. Eredmény: több százezres potenciális ügyfél - néhány százezer, max. millió forintért.
  • Direktkampány. Attól, hogy most és ezt épp nem veszi meg az ügyfél, jó esélyt ad nekünk legközelebb. Elmondja, miért nem most és miért nem ezt. Akkor gondolkozzunk: mikor és mi mást?
  • Indirekt kampány: vágd ki, ragaszd fel, küldd be, nyerj, add tovább ismerősödnek stb. A lehetőségek száma végtelen, hogyan lehet egy indirekt kampányból adatbázisunk. És valóban értékes adatbázis, hiszen aktivizáltuk, tehát érdekli a mi termékünk, vagy legalábbis tud valakit, akit érdekel.

És ha már régi motorosok vagyunk a pályán, akkor se kell elkeserednünk: van egy aranybányánk. Maximum még robbantás előtt állunk. Vegyük elő a számlákat, jótállási jegyeket, kártyalehúzó bizonylatokat. Pici nyomozással már egész sok ügyfelet el tudunk érni utólag is. Vagy adjunk bónuszt a vásárlónak, ami akkor váltható be, ha megadja a nevét és elérhetőségét.

A lehetőségek sora széles. De miért is kell ez egyáltalán? Mert ha nincs infonk a piacról, az olyan, mint amikor az a bizonyos veterán a vietnámi bozótosban még mindig meg volt győződve arról, hogy nincs vége a háborúnak.

1 komment