Szökőkút, mi más?

2015. június 03. 22:07 - kontaktia

Szegedi cégként szívügyünk a város. Így aztán amikor azt hallottuk, hogy a Móra Múzeum előtti szökőkutat várhatóan elbontják, helyette talán valamiféle vízi játékot építenek, és a hírhez sokan hozzászóltak, gondoltuk, egy gyors véleménykutatást szervezünk. Így is történt.

Félelmetes látvány, amikor ránézel a kitöltött kérdőívek számára, és egyik pillanatról a másikra fut felfelé, egészen 574-ig! Mindezt 6 nap alatt. Szó, ami szó, ez a téma láthatóan megmozdította a helyi lakosságot.

Tudni kell róla, hogy mivel alapvetően közösségi oldalakon, leginkább a Facebook-on megjelenő cikken keresztül kértük a kérdőív kitöltését, ezért nem reprezentatív az eredmény a lakosságra, de azért egész érdekes eredményeket hozott.

Ami a reprezentativitást illeti, azt mondhatjuk, hogy az idősebb, 65+ generáció véleménye kevésbé jelenik meg benne, és a diplomások aránya is magasabb a kitöltők között. A többi aránnyal (nők/férfiak, státusz) viszonylag rendben vagyunk.

A válaszadók 89%-a addigra már hallott a szökőkút lebontásának tervéről.

De mit is gondoltak a témáról a megkérdezettek? Így néznek ki az adatok

Egy 10-es skálán nyilatkoztak arról a kitöltők, hogy mennyire értenek egyet ezzel. A teljesen egyetért volt a 10-es, az egyáltalán nem ért egyet pedig az 1-es. A válaszok pedig egyetlen diagramban összegezve:

 

moraszokokut_diagram_kontaktia.JPG

 

Bizony-bizony, a válaszolóink közel fele egyáltalán nem ért egyet ezzel a tervvel. De azért azt se hallgassuk el, hogy 13% teljesen egyetért. Ha úgy húzzuk meg a határt, hogy hányan adtak 1-5 és hányan 6-10 közötti jegyeket, akkor- divatos kifejezéssel élve- az előbbi csoportnak megvan a kétharmada, sőt még kicsivel több is.

Szerintetek melyik korosztálynak tetszik leginkább és legkevésbé ez a terv?

Igen, mi is azt gondoltuk a válaszok összesítése előtt, hogy a fiatalabbak pártolják a bontást, míg az idősebbek ellene vannak. Nos, épp fordítva alakult. A legfiatalabbak teljesen elutasították, a következő generációk egészen 50 éves korig maximum 13% esetében értettek teljesen egyet. Az 50-65 éveseknél 21% ez az arány, vagyis ez a korosztály támogatja leginkább az elbontást. A 65 felettiek aztán megint inkább ellene vannak a tervnek.

Azt is láttuk, hogy a válaszadók között a hölgyek kevésbé szeretnék, ha lebontanák a szökőkutat. Náluk ez az arány nagyságrendileg 3/4, míg a férfiaknál 2/3.

Mi legyen a helyén?

Nyilván nem meglepő, hogy mivel igen magas arányban ragaszkodnak hozzá, a legtöbben ugyanezt a szökőkutat szeretnék ott látni, esetleg némi felújítással. Kevés egyéb ötlet adódott, ezek között a hírben szereplő terv, a vízi játék mellett említették még néhányan, hogy teljesen parkosítani kellene, egy-két válaszadó szerint jól jönne valami olyan terep, ahol rendezvényeket lehet tartani. Vagy például a pécsihez hasonló szerelemlakatokkal teli tűzdelhető fal, illetve zenepavilon és padok.

Néhány extra válasz is érkezett erre a kérdésre. Van, amit most inkább nem idéznénk be az erős kifejezések vagy politikai megjegyzések miatt. De mit szólnátok például egy ingyen sör automatához vagy trafikhoz a múzeum előtti parkban? Hogy a válaszadó csak humoros kedvében volt vagy komolyan gondolta- ezt nem tudhatjuk.

Végül, de nem utolsó sorban, egy, azaz egy válaszadó ezt írta: Készítsenek látványterveket és szavaztassák meg a lakossággal.

A szökőkútról egyébként azt érdemes tudni, hogy a hatvanas években épült és több forrás szerint is ez a legrégebbi és legnagyobb ilyen építmény Szegeden. Számos, a városról készült brossúrában és képen szerepel, a múzeum épületével együtt.

 

Tetszett az összefoglaló?

Munkád, érdeklődésed miatt szeretnéd megkapni a teljes részletes elemzési anyagot és ez egy jelképes összeget is megér?

Írj nekünk!

VAGY

Csak úgy egyszerűen oszd meg, lájkold. És persze, kommentelj bátran, ha van kedved.

Köszönjük!

Szólj hozzá!

Mindennapi ügyfélkapcsolataink

2010. szeptember 08. 15:17 - kontaktia

Ma gyógyultnak nyilvánították a jobb bokámat.

De nem is ez az érdekes. Volt egy affér a bejelentkezésnél, mert a páciens nem hozott TAJ kártyát. Az ablak túloldalán ülő hölgy csak hajtogatta a magáért, a beteg is, egyre hangosabban. A helyzetet a biztonsági őr oldotta meg. De nem akárhogy!

Segített a kétségbeesett betegnek gondolkodni, megoldást találni: keressen leletet, amin rajta lehet a szám, majd pedig miután ez nem sikerült, azt keresték meg, hogy kit tud felhívni, aki bediktálja neki a TAJ számot.


Mire is gondolok? A betegirányító folyamatosan csak utasított és mondta a magáét. Nem mellesleg még a kolléganőjének megjegyzéseket is tett a betegről. Egyáltalán nem érzett együtt és nem kívánt segíteni, probléma megoldásra törekedni. Pedig talán nem nagy tévedés részemről, ha azt gondolom, hogy ő tulajdonképp ügyfélszolgálatos, akinek két feladata van: adminisztrálni és segíteni. Ebből pedig csak az egyiket volt hajlandó elvégezni. Egyébként pedig elég rossz ötlet betegirányítónak nevezni ezt a státuszt! Én például nem is voltam ma már beteg. Az irányítás meg amolyan régi hangzású elnevezés. Valami jobb név kellene...

Amikor én kerültem sorra, az is érdekes volt. A fent említett hölgy rám se nézett, úgy mondta, hogy hová kell mennem. Körbenéztem, mert nem tudtam, kihez szólt. De minden bizonnyal nekem, mert a múltkor is a 7-es ajtóhoz irányítottak - akkor még betegként.

Tanulság ügyfélkommunikációs szakmabeliek számára

a) Néha embereket épp fordított helyre osztanak be, mint kellene. Talán egy személyiségelemzés segítene a kiválasztásban. (Jut eszembe, Nyíri Zoli barátomnak holnap lesz nyílt előadása a Szegedi Tudományegyetemen.)

b) Még van mit tanulni és tanítani ebben a szférában is. Szép, felújított épület, tisztaság, rend, új eszközök - ez sajnos kevés, hogy betegként vagy gyógyultként jól érezzük magunkat.

Szólj hozzá!

Beszélgetés a Marketingről

2008. május 01. 19:49 - kontaktia

 

Igen, így: nagybetűkkel: Marketingről

Múlt kedden a Szegedi Tudományegyetem GTK marketing szakos közgazdász hallgatóival volt egy esti beszélgetés. Nem kisebb emberek társaságába invitáltak, mint Hetesi Erzsébet a GTK dékánja, marketing és piackutató szakember, Veres Zoltán tanárúr, egyetemi tanár (bocsánat, ha a jelenlegi titulusát nem tudom pontosan), mindkettőjüktől volt szerencsém annak idején nem keveset tanulni, valamint Nyíri Zoltán a Személyiségkalauz társszerzője, nem mellesleg gazdaságpszichológus szakember szintén az egyetemen. És voltunk mi hárman, akik gyakorló marketingesek-értékesítők vagyunk, a versenyszférából. Kollégáim a gyógyszeripar-orvoslátogató, valamint a pénzügyi-biztosítási területről.

A beszélgetés vezetőjétől néhány érdekes kérdést kaptunk, aztán pedig a nagybetűs marketinges életről érdeklődött két hallgató. A kérdések, amiket kaptunk:

Befolyásolás és manipuláció a marketingben.

Etika kérdése a marketingben és egyáltalán a gazdasági életben.

Valahol, ugye érezzük, hogy a kettő igencsak összefügg?

Fogyasztói társadalomban élünk, ahol lassacskán többen akarnak eladni, mint akik venni szeretnének. Emiatt talán már nem is lehet egyszerű befolyásolással és maximális etikus magatartással talpon maradni. Szomorú, hogy ilyeneket kell mondani, de a beszélgetés végkicsengése is ez volt. Meg azért az, hogy ezért vagy ez ellen sokat tehetnek azok a hallgatók, akik ott ültek ezen a beszélgetésen, nem is kevesen.

Persze, a Kontaktia feladatát nehezíti az, hogy maga is egy eszköz az ő megbízói kezében, hogy eladjon. Valahogy még szerencsénk volt eddig. Megbízóink jó és hasznos termékekkel láttak el bennünket. Mi mást is kívánhatnék, mint hogy ez így maradjon. 

 

1 komment

I love Szeged

2008. március 29. 18:25 - kontaktia

Szegedi vagy? És még esetleg értelmiségi vagy simán csak vezető, vállalkozó? Megszámoltad már, hányszor kísértett az ördögi csábítás, hogy elmenj innen? Budapest vagy külföld. Legyen szülőföldünk vagy választott hazánk ez a város, elenged és visszahív. De mi maradunk. Amikor a Kontaktiát megalapítottuk, volt egy igen erős elhatározásunk: azon kevesek között fogunk lenni néhány éven belül, akik innen, Szegedről lesznek országos hírűek, nagyok és profik. Ezt most ide leírtam, szóval lelkünk rajta, hogy majd néhány év távlatából sírunk vagy nevetünk, avagy bólogatunk vagy tapsolunk, hogy "Igen! Megcsináltuk!".

 

"Nincs szabad választás nekünk, akik

a nagy ámulás tört részei vagyunk,

nincs kiút: vissza kell mindig térnünk

önmagunkhoz, a magunk sziklájához,..."

(Pablo Neruda)

1 komment