Szokatlan logó bemutatás

2020. május 08. 13:25 - Andrea.Pataki

Fura dolgot művelek. Bemutatom Nektek a Kontaktia új logóját... a logó képe nélkül.
Hogy miért teszem ezt?

  • Mert érzem, hogy mostanra szétfeszíti a változás a jelenlegi logót, színeket és kereteket. Ugyanakkor az új arculattal még csak most készül az új honlap. Ezt szeretném megvárni, hogy a kettőt mint egységet mutassam majd meg.
  • Mert felrúgva az arculatváltás szokott menetrendjét, annyira más kép tárul majd elétek. Én pedig nem vagyok híve a sokkolásnak :) Szóval felkészítenélek egy kicsit Benneteket erre a váltásra.

Egy arculat, egy logó úgy születik, hogy az ember fia, lánya nekiül leírni azt, milyen is az ő vállalkozása vagy márkája. Mit csinál, miről szól, mi a küldetése, az értékrendje, kik az ő jelenlegi és reménybeli ügyfelei. Aztán praktikusan végiggondolja, hogy milyen felületeken fog leginkább megjelenni. És akkor ott van még a vállalkozása, márkája neve, ami szintén ad egy kapaszkodót, egyben bizonyos keretet is. Eddig a jó öreg marketinges tanulmányaink fogják a kezünket. A lényeg azonban ez után jön. Mert olyan mondatokat, jelzőket kell összegondolnom, ami inspirálni tudja a grafikust, az alkotót arra, hogy képes legyen létrehozni azt, amire ezt mondom: EZ AZ! EZ AZ IGAZI! SZERETEM! EZ AZ ENYÉM, A MIÉNK!
Igen, így, kiabálva. Ha ez sikerül, akkor boldogság van.

No de sikerül majd? Grafikus ismerőseim már megszokták, hogy az első terveket ki kell dobniuk. Ritka az a helyzet, amikor annyira egy hullámhosszra kerülsz az alkotóval, hogy a te szavaidat ő első próbálkozásra egyetlen kis képpé tudja transzformálni. Persze, lehet mintákkal segíteni még a munkát. De az nem helyettesít mindent. Mert valahol alapvető, hogy értenie kell azon a nyelven, amin beszélsz. Meglátnia mögötte az élményt, az érzést, ismernie a céget, a célkitűzést, a stílust. Erre jó az, ha úgynevezett brief-et írunk a grafikus számára, ami minden előbb felsorolt tudnivalót tartalmaz. 
Először arra gondoltam, hogy megmutatom a saját brief-emet, de közben épp a tervek hatására volt, ami változott benne. Vagy inkább finomodott. Szóval inkább írtam egy nagyon rövid bemutatót.

Sokfélék vagyunk. Sokféle életúttal, élménnyel és képességgel. Én például úgy működöm, hogy amikor írok, már a szavakból előttem van a látvány. Néha még maszatos, képlékeny, de az összhatás az megszületik. Ha Te is így vagy ezzel, akkor biztos vagyok benne, hogy ez a néhány mondat előrevetíti számodra az új arculatot. Az is lehet, hogy rácsodálkozol majd, amikor végre meglátod a logót. Ha azok közé tartozol, akiknek ez nehezebben megy, nos, megmutatom azt a képet is hozzá, amit a logótervezés második szakaszában, a színekhez adtam át inspirációképp a grafikus részére. Máris, de előbb a szöveges leírás.

Az előző blogbejegyzésben a kommunikációról írtam. Arról, hogy mit jelent ez az én szótáramban, és milyen feladatot vállalok abban, hogy a megbízóim ilyen tiszta kommunikációval és arra épülő tiszta marketinggel működhessenek. Ez adja az alapot a logó számára is. Érdemes elolvasnod tehát azt a bejegyzést, ha még nem tetted.

És akkor jöjjön a folytatás. Ezt igyekeztünk belefogalmazni az új logóba. 

Kommunikáció. Tiszta, áttetsző mint a forrás vize és az ég végtelenje. Éltető, élettel teli mint a nap fénye és a mag, ami életet hordoz, gyökeret ereszt és lombot, virágot növeszt, termést érlel. Így teljes az élet. Így teljes az élő, tiszta kommunikáció. Ezt támogatom társként, szakemberként. Erről szól a Kontaktia.

Ez pedig az ígért kép, amit még inspirációképp mutattam a grafikusnak. 

kontaktia_logoszinek.jpg

 

Hogy aztán megszülessen az, amire örömmel mondtam: EZ AZ! EZ AZ IGAZI! SZERETEM! EZ AZ ENYÉM, A MIÉNK!

Nagyon várom már, hogy megmutathassam.

Remélem, a Te szívedhez is közel jut majd.

Szólj hozzá!

Vállalható?

2017. június 08. 10:47 - Andrea.Pataki

Ez a cikk talán kicsit off-topic-nak tűnik első látásra. De a látszat csal. Valójában nagyon is kommunikációs és szakmai kérdésekről fog szólni.

Május 31. a hazai cégek számára fontos időpont. Az előző üzleti év beszámolójának leadási és a társasági adó befizetési határideje. Azon túl, hogy ezzel ténylegesen lezárjuk az előző évet, kicsit megállunk, átgondoljuk dolgainkat. Ha jól sikerült az elmúlt év, ünnepelünk, de már azon dolgozunk, hogyan lesz legalább ilyen jó az idei esztendő is. Ha nem volt túl nyerő az előző üzleti évünk, megnézzük az okokat, igyekszünk változtatni és mindent megtenni azért, hogy a mostani jobb legyen.

Néhány hónapja - ki tudja már, pontosan hogyan- kerültünk kapcsolatba a Vállalható Vállalkozás programmal. A program lényege, hogy segítse helyére billenteni a vállalkozói mentalitást, hogy a hazai cégek közül is minél többen működjenek tisztességesen. A cél tehát az, hogy szerveződjön egy közösség azokból, akik úgy gondolják, alapvető, hogy számlásan, bejelentett munkaerővel, időre kifizetett számlákkal, tisztességes vállalkozói magatartással kell működni a piacon. Akkor is, ha ez néha bizony nem könnyű. De a közösség segít, sokféle formában. Maga a közösség egyben remélhetőleg mágnesként is működik, jótékonyan hat a többi vállalkozásra is. Nos, számunkra nem volt kérdés, hogy csatlakozunk.

Aki ismeri a működésünket, tudja, hogy nálunk ezek alapértékek. És igen, néha valóban nem könnyű. Veszítettünk már el üzleti lehetőségeket azért, mert ragaszkodtunk ezekhez az értékekhez. Mégis, nem látunk más lehetőséget, mint ezt az utat járni továbbra is.

Május 31-én a program keretében létrejött az első magyar Tax Party rendezvény.(Máshol ennek már hagyománya van. De legyünk elégedettek, hogy végre itthon is megrendezték az első ilyen eseményt, ahol azt ünnepeljük, hogy ügyesek voltunk, létezünk, működünk és adót fizetünk. Persze, láttam én is furcsa tekinteteket, amikor elmondtam, hová megyünk szerda este. Mert miért is örülünk annak, hogy adót fizetünk itt és most?...)

Mondhatnánk stílusosan: Sokan voltunk, de még nem elegen.

A szervezés profi volt. A bejáratnál kitűzőt lehetett választani, mint például: Vállalható vagyok, I am an entrepreneur stb. Vállalkozások zenekarai léptek fel, igazi buli hangulatot varázsolva. Az ellátmány is tökéletes volt: mértéktartó, finom, és gondoltak a húsmentesen étkezőkre is. Mára több mint kétszázan csatlakoztak a mozgalomhoz, róluk, rólunk készült kis videóval leptek meg bennünket. Végül pedig hazahozhattunk egy nagyon frappáns ötletre épülő ajándékot: az adóparadicsom palántát...

tax_party.jpg

Kép forrása: Bridge Budapest Tax Party fotóalbum

Vállalható vállalkozások, ha összegyűlnek, mi másról is beszélgethetnének, mint élményeikről, értékeikről? És igen, végre elérkeztünk ahhoz, amiért úgy gondoltam, hogy ez a történet nagyon is ide tartozik ebbe a szakmai blogba.

Beszélgettünk egy fejvadásszal. Ő ezt mondta: " Ha nem jó a cég hírneve, nem is dolgozom vele, mert úgyse találok neki munkatársat."

Beszélgettünk egy neves PR ügynökség vezetőjével. Közel a szakmánkhoz, mégis meglepetés volt tőle hallani, hogy bizony, vannak a versenytársaik között olyanok, ahol bevált gyakorlat legalább részben számla nélkül szolgáltatni, a "gyakornoki állás" jellemzően nem bejelentett és nem egyszer ingyenes munkaerő foglalkoztatását jelenti. Aztán meg ott van a bújtatott foglalkoztatás, amikor a kollégák egyéni vállalkozóként dolgoznak be. A helyzet azért is nehéz, mert így elindítottak egy árspirált, ami semmi jóra nem vezet. A megbízók egy része pedig egész egyszerűen becsukja a szemét, és nem érdekli, hogy a beszállítója hogyan oldja meg. A lényeg, hogy minél olcsóbb legyen.

Beszélgettünk egy bútortervező sráccal is, aki Angliában dolgozott éveken keresztül. Mégis hazajött, egyelőre bizakodó, úgy érzi, már jobb a helyzet, mint néhány éve. Elmondta, hogy kint ezek nem kérdőjeles témák. És azt is, hogy ott másképp alakul a szakmák presztízse. Itthon mindenki fehérgalléros szeretne lenni. Nem érezzük ugyanolyan értékűnek például egy asztalos munkáját. Ahol ő dolgozott, ott egyenesen, szemtől szembe megmondták, ha valaki jól dolgozik, de azt is, ha valaki nem odavaló. Mert alapvetően fontos, hogy olyan emberekkel dolgozzanak, akik a cég jó hírnevét építik, és jól érzik ott magukat.

A mindennapokban, a hazai feltételek mellett bizony nem könnyű vállalhatónak maradni. De úgy tűnik, valami végre elindult.

Az, aki a bőrén érzi, hogy nem akarnak nála dolgozni, mert az a híre, hogy nem fizeti ki a túlórákat és kiabál a kollégákkal. Az, aki komoly függésbe kerül a hátsó, szóbeli "szerződésektől". Az, aki ügyeskedéssel próbál minél többet rátukmálni a vevőre olyan termékből, amit ő maga nem venne meg. Az, aki nem figyel oda a tárgyi és személyi környezetre, amiben a vendégét kiszolgálja. Az, aki meg van lőve, ha nincs pályázati forrás, vagy más viszi el a közbeszerzésen a munkát, pedig ő is sokat jattolt a fontos embernek. Az, aki folyamatosan aláígér a konkurenciának, ennek érdekében feketén/szürkén dolgoztat, vagy épp nem fizeti ki az alvállalkozót.

Mind-mind olyan helyzet, amin egy profi kommunikáció sem tud segíteni. Időszakosan talán működhet és elfedheti a problémákat, de hosszabb távon nem lesz fenntartható.

Láthatunk példákat, amikor a kommunikátorok vért izzadva küzdenek, hogy egy sok negatív sztorival érintett bolthálózat image-n 180 fokot fordítsanak. Egyetlen reklámsorozattal ez bizony nem fog menni. Akár igazak a vádak, akár nem.

Találkozhattunk cukrászdával, amit a csúnya hatóság bezárat a higiéniai körülmények miatt. Még mozgalom is indult a megsegítésére, ám rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy a vendégek értik a történet valódi lényegét.

Azt gondolom, nekünk kommunikátoroknak még inkább felelősségünk van ebben. Nem csak azzal, hogy látszat megoldások helyett valódi eszközökkel segítünk az ügyfeleinknek a jó hírnevük fenntartásában. És nem csak azzal, hogy néha fájdalmas döntéseket hozva lemondunk egy-egy üzletről, ha úgy látjuk, nem korrekt a feladat. Hanem azzal is, ha példát mutatunk, és mindenek előtt a saját vállalkozásunk lesz és marad vállalható.

Bizalmi állás a miénk. Ismerjük a mondást: "A kutyámat se bíznám rá." Nagyon remélem, hogy a megbízók közül mind többen értik, mit is jelent ez. Mert a döntés náluk van. Mi csak dolgozunk. Tisztán, tisztességesen, vállalhatóan.

Szólj hozzá!